Udvariatlan szerelem
A középkori trubadúrok politikai és pornográf verseinek fordításait tartja kezében az olvasó. Fiatal költők tolmácsolásában nevethetünk a kéjsóvár apátnőkön, kikapós hölgyeken, a parasztlányok után szaladgáló lovagokon… a középkor kevéssé ismert, a kortársak előtt is szégyellt – néha szorongva titkolt, máskor kamaszos röhögésbe fojtott – kéjsóvárságán. A nagy sikerű antológia fordításaiból Győrei Zsolt rendezésében zenés színdarab készült.
Főszerkesztő: Bánki Éva – Szigeti Csaba
Budapest 2006.
Prae. hu
“Ez a jó Anglia sem a régi…”
Minden detektívtörténet egyazon hermeneutikus kódra, vagyis narratológiai eszközökkel könnyen felfejthető, ismétlődve variálódó játszmára épül: egy bűncselekmény elkövetésére és fokozatos felderítésére. A társadalmi tér, ahol a tettet elkövetik, csak a kód, a nyomozó és a bűnöző közötti játszma háttereként érdekes. Egy jó krimiben minden realista mozzanatnak (legyen szó akár egy „jellemző” helyszínről, egy részletesen bemutatott tárgyról, vagy akár egyes epizódszereplőkről) a játszmával összefüggő szemiotikai jelentősége van – így hát ez a valóságábrázolás természeténél fogva is más, mint a 19. századi nagyregények totális igényű társadalomábrázolása.